Egyedül ültem a szobámban,s mint mindig,zenét hallgattam.A kedvenceim a Michael Jackson dalok voltak,de ugyanúgy szeretem Adam Lambert-öt és másokat is.Viszont Michaelnek a személyiségét is szerettem nagyon,míg a többieknek csak a dalait.De a lényeg:Holnap lesz a születésnapom,és még mindig nem tudom,mit kérjek...Talán egy "Michael Jackson king of pop" feliratú bögrét?Vagy egy pólót róla?Nem igazán tudtam eldönteni,melyik a jobb...De örültem neki,hogy ezen az éven már 15 éves leszek.Erre a kerek évfordulóra úgy gondoltam,kérek valami Michael Jacksonnal kapcsolatos dolgot.Gondolataimba merülve hallgattam az éppen menő The Lost Children-t,mikor hirtelen benyitott szobámba nagybátyjám.
4 évesen kerültem nagybátyjámhoz és az ő feleségéhez,mert szüleim tragikus autóbalesetben meghaltak.A kocsinkkal balszerencsénkre egy szabálytalanul közlekedő ámokfutó ütközött.A kocsiban ott ültem én,anya és apa,de engem megvédett anya a testével.Úgy mesélték nekem,hogy amikor megtaláltak minket,a kocsiból hirtelen kisgyermeksírást hallottak,és belenéztek a kocsiba,és ott voltam életben.Szüleim holtan,az édesapám a vezetőülésben a szilánkosra tört ablaktól vérző fejjel,az édesanyám a vezetőülés támlájára bukott vérző fejjel ült.Azóta vagyok a nagybátyjáméknál,akik amit tudtak,megadtak nekem,és szerettek.
Szóval,benyitott William,a nagybátyjám.Látta,hogy töprengek,hát jóindulatúan kérdezte tőlem:
-Szia,kicsilány!Min töprengsz?
Én,mikor megláttam nagybátyjám,elmosolyodtam.Nagyon szeretem őt és a feleségét,hiszen próbálnak mindent megadni,amit tudtak nekem.
-Szia,bácsikám!Semmi különös,csak megint a szüleim halálán...-itt elakadt a hangom,és zokogni kezdtem.-Miért nem haltam meg én is?
Bácsikám átölelt,és szelíden megszidott.
-Ne mondj ilyeneket!Akkor még rosszabb lett volna nekünk!Gyászoltuk volna apádat,anyádat,és téged is.Ne búsulj ezen,kicsilány,ez az élet rendje!-próbált vígasztalni William bácsi.
Elmosolyodtam,és jobb kedvvel köszöntem meg bácsikámnak a vígasztalást.
-Köszönöm bácsikám!Te mindig olyan kedves vagy hozzám!
-És mit kérsz születésnapodra?-jutott eszébe a bácsikámnak.
-Háát...még nem tudom,de gondoltam,ha már úgy is szeretem Michael Jacksont,akkor valamit róla kérek!Mondjuk...azt a bögrét,tudod,a "Michael Jackson King of Pop" feliratosat!-és egy édes fejet vágtam hozzá.
-Persze,megveszem neked!-és kiment a szobából.Egyedül maradtam,és nézegettem a szobámban lévő posztereket.Azt mondja,hoogy...az első sorban 6 Michael Jackson poszter egymás mellett,a következő sorban 5 Michaelös és 1 Adam Lambertös,a következő 4 sorban pedig még mindig mindegyik Michaelös...Látszik,hogy szeretem Michaelt!Gondoltam egyet,és kimentem a konyhába.Lent már a nénikém várt.
-Kérsz valamit enni,kislányom?Nincs semmi baj,nem vagy beteg?Olyan betegnek tűnsz...-aggódott nénikém,mint mindig.
-Neem,nénikém,nincs semmi bajom!És igen,kérek enni.Mi van itthon?-kérdeztem izgatottan nénikémet.
-Hát,levesnek paradicsomleves van,másodiknak meg spagetti.Jó lesz?-kérdez vissza Maria néni.
-Igen,köszönöm,nénikém!Majd szólj,ha készen van!-rohanok fel a lépcsőn.Azzal berontok a szobámba,és leülök a gép elé.Hopp!Kaptam egy e-mailt a legjobb barátomtól,aki maga is Michael rajongója volt.Ezt írta:
"Szia Liz!
A hétvégén nem tudunk elmenni a strandra?Mondjuk holnap?Azért,mert születésnapod lesz,és azt szeretném,ha vmi jót adhatnék!
Puszi:
Anita"
Elmosolyodtam.Végül is...Megéri,nem?Ehetünk fagyit,vehetünk úszó gumimatracot...Gondoltam egyet,és írtam is a választ:
"Szia Anita!
Mehetünk,ha gondolod,de hozz pénzt is magaddal!És vigyázz magadra!Egyébként meg köszi!
Puszi:
Liz"
Gyorsan meg is jött a válasz e-mail.Ezt írta a barátnőm:
"De akkor hánykor?Délelőtt olyan 11 körül?
Puszi!"
Mikor elolvastam,elgondolkoztam,jó-e nekem holnap a 11 óra.Nem kell mennem valahova William bácsival?De ha szépen megkérem őket...Hiszen pont holnap lesz a születésnapom!Végül ezt írtam válasznak:
"Jó lesz!Akkor ezt ledumáltuk!
Puszi neked is!"
Lementem vacsorázni.Nénikém már izgatottan várt,mint mindig.
-Mit főzzek holnapra,kicsi szívem?-kérdezte nagyon izgatottan.
-Nem tudom,de valami kivételes finomságot,mert holnap születésnapom!-mondtam örömmel.
Gyorsan ettem,aztán elmentem fürdeni,és a szobámban már várt a puha,gyengéd és meleg ágynemű...
