Beköszöntött a suli időszaka.Apa megkérdezte Maria néniéket,hogy lakhatok-e itt,és ők megengedték.Most mentem egy új suliba.Nagyon izgultam,hogy mi lesz.Vajon szeretni fognak-e?A gyomrom már görcsben volt.
Szóval,már a suliban voltam.Nagyon kedvesek voltak velem,de nem tudták,csak a tanárok,hogy az apám.Meg majd esetleg a jobb barátaim fogják tudni.Egész nap csak beszélgettünk,nem volt semmi extra.
Egyébként a nyáron nagyon nagy Adam Lambert-rajongó lettem.Apámat viszont mindig is szeretni fogom.De ez most mindegy.Szóval,mikor hazajöttem a suliból,éppen csörgött a telefon.Már futottam,hogy felvegyem,de egyszer csak hallottam,hogy apa fölveszi.Beálltam egy fal mögé,hogy azért halljam,mit beszél valakivel.
-Halló,itt Michael Jackson.Kivel beszélek?-mondta a már begyakorolt szövegét apám.Hiszen majdnem minden nap hívogatták!
-Halló,itt Adam Lambert.Jó napot,Mr.Jackson!-szólt bele a telefonba Adam.Oda lehetett hallani,mert ki volt hangosítva a készülék.A szemem és a szám is tágra nyílt a csodálkozástól.Csoda,hogy nem ordítottam fel...
-Kérlek,tegezz,Adam!Nem sokkal vagyok idősebb nálad.
-Oké,köszönöm,Michael.-könnyebbült meg Lambert.
-Egyébként mit szeretnél?-kérdezte apám.
-Hát,meg kellene csinálnom valamit,de ehhez kell egy nagyon híres ember segítsége is.Segítenél nekem,kedves Mike?-kérdezte feszült figyelemmel Glambert.
-Persze,hogy segítek!Gyere át!-mondta kedvesen az én apukám.
-Köszönöm szépen!Akkor most induljak,vagy később?-kérdezte Glambert.
-Gyere nyugodtan,úgy is itthon vagyok!Na,szia!
-Szia,Michael!Már is ott vagyok!
És letették a telefont.Én meg csak álltam,csodálkozástól tágra nyílt szemekkel és szájjal.Mikor meghallottam apám lépteit,gyorsan felrohantam a szobámba.Egy pár pillanattal kerültük el egymást.Éppen felértem,mikor ő még a lépcsőn jött.Gyorsan leültem az ágyamra,és próbáltam nem zihálva lélegezni.Kicsit megszédültem,de jobb lett utána.
Apám benyitott a szobámba.Mosolygott,mikor rám nézett.
-Képzeld,kicsim,most jön hozzánk Adam Lambert,akit te szeretsz!
-JEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!!-ordítottam,és komolyan,mint egy öt éves kisgyerek,elkezdtem körbe-körbe ugrándozni a szobámban.
Apám csak nevetett rajtam.Hirtelen csöngettek.Én halálra rémült arccal elkezdtem a frizurámat megcsinálni,apám meg mosolyogva lement ajtót nyitni.
-Helló,Adam Lambert vagyok.
-Helló,Michael Jackson.
Kezet fogtak.Már láttam mindent,mert éppen akkor mentem le a lépcsőn.Mikor megláttam Adam-et,azt hittem,a nyakába ugrok örömömben,de nem tettem,mert visszafogtam magam.Ehelyett csak tátva maradt a szám.
-Istenem...Ez...Ez...A-adam La-lambeeert!!!-sikoltottam,és már nem tudtam magam tűrtőztetni,a nyakába ugrottam.
Adam csak mosolyogva tűrte,és megölelt ő is.
-Szia,én Adam Lambert vagyok.Kérlek,tegeződjünk!Köszi.-nyújtotta nekem a kezét.Istenem!Ez Adam!El tudtok képzelni jobb élményt?
-Szi-szia.Én E-elizabeth Jackson vagyok.-fogtam meg a kezét.Ohh,a gyomromban tűzijátékok pattogtak!Mennyire szeretem én Adam-et!
Felmentünk beszélgetni a szobámba.Hirtelen elhallgattunk.
-És,ööö...-habozott.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Nem akarnál velünk dolgozni?Mármint a háttérzenekarban...-mondta egyszerre könyörgő és fürkésző szemmel.
Én?Vele?Wooow!Istenem,köszönöm!Óriási,rikító piros betűkkel szedve KÖSZÖNÖM!
-É-é-én?!-Dadogtam.-PERSZEE!!-Ezt már a nyakába ugorva sikoltottam.
Nevetett egyet úgy,mint a Pick U Up-ban.Olyan aranyos!
-És,mikor kezdjük a próbákat?-kérdeztem,immár mosolyogva.
-Hát...Már holnap kellene,de ha nem akarsz...-nézett rám kérdőn.
-Dehogy is nem,én szeretek próbálni!-Ez azért vaskos hazugság volt,de megteszi.
Na hát,ez a nap tartogatott nekem egy csomó jót...
