A koncert elkezdődött, Michael feljött a színpadra. Rögtön a Come Together-rel indított, ami a kedvencem volt. Szexis volt a Come Together videója, ezért is szerettem annyira. Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, mert mint oly sokan, én is vágytam rá, hogy megkaphassam őt, és mint senki más, meg is kaptam őt. Szóval, a Come Together nyitotta a koncertet, és közben Michael folyamatosan keresett valakit a szemével. Végül ez a szerve rajtam állt meg, és mikor rám nézett, elmosolyodott. Én egy szivet mutattam neki, mire ő rám kacsintott. Én elpirultam, mire ő egy puszit küldött nekem. Az egész rajongó tábor őrjöngésben tört ki. Én csak büszkén álltam a tekinteteket, melyek rám szegeződtek a puszi dobásakor. Kezemet a lehető legmagasabbra nyújtottam, hogy mindenki láthassa a kéz formálta szívemet. Michael pedig vissza küldött nekem egy ugyan olyat, és rám kacsintott. Még mindig nagyon jól éreztem magam, és hirtelen észre vettem, hogy a Smooth Criminal-ra átváltottak. Velük együtt táncoltam a tömegben én is, vigyázva a többi rajongóra. Ekkor váratlan dolog történt. Nem tudom, hogyan, vagy miért, de hirtelen megállt bennem a levegő, és elsötétedett minden. Azt hiszem, elájultam. Aztán, a sok pillantástól kísérve, hirtelen talpra ugrottam, és újra teljesen jól voltam. A szívet persze újra felmutattam, jelezve, hogy minden rendben, mivel Michael látta az ájulásomat. Arcáról eltűnt a féltés az aggodalommal együtt, és újra energikusan folytatta tovább. Közben megint váltottunk, most az elmaradhatatlan Bad következett. El is felejtettem említeni, hogy mindegyik dalt erős hangon énekeltem végig, és ezt is úgy kezdtem el és énekeltem végig. Teljesen jól voltam, hiába ájultam el az előbb. Közben nagyon hamar elmúlt a Bad, jött a The Way You Make Me Feel, amit megint csak végig énekeltünk a többi rajongóval. A koncert többi része is nagyon jó volt, imádtunk mindent. Michael fent a színpadon nagyon energikus volt, és mindenki imádta. Mikor vége lett a koncertnek, ő bement a színpad mögé, én meg leültem a lépcsőre, oda, ahol a tömeg nem láthatott és nem gázolhatott volna el. Nem sokára kijött a kedvesem, éppen mikor az egész rajongó tábor elment. Mikor meglátott, aggódva végigmért, hogy nem tapostak-e össze, vagy nincs-e valami bajom.
2.történet - 2.fejezet - A koncert és az után
2011.07.17. 05:46 | Glambert Ł | Szólj hozzá!
- Láttam az ájulásodat. Minden rendben, drágám? - aggodalmaskodott.
- Semmi bajom, Mic... - nem tudtam végig mondani, mert most megint elsötétült a világ, és pár percig nem láttam semmit.
- Barby! Barbara! Hallasz?! - nézett rám nagyon aggodalmas arccal a kedvesem.
- Persze! Ne aggódj, minden rendben, csak megszédültem, ennyi az egész...
- Barby. Ne hazudj nekem. Lenne egy tippem, hogy mi van... Véletlenül nem émelyegsz? - kérdezte titokzatosan Mike.
- De, de, egy kicsit - válaszoltam őszintén és készségesen.
- Hát, akkor gratulálok magunknak, mert... Mert... Na, találd inkább ki te - mosolyodott el.
- Ne már, biológiából soha sem voltam jó... Nem is értem, miért, de soha nem voltam jó - nyafogtam.
- Gyere, menjünk a sátorba, ott elmondom - támogatott ki.
- Michael, semmi bajom! - mondtam durcásan.
- Majd fel fogsz vidulni, ha megtudod, mi van! - nézett rám vidoran.
- Ja... Ha egyáltalán megtudom - durcáskodtam.
***
- Mi van?! Ez komoly?! Ez tudod, milyen nagy felelősség?! - kérdeztem kissé hangosan.
- Nyugodj meg, drágám! Nyugi! - próbált csitítani Michael.
- Nem nyugszom meg, Michael Jackson! Ne írd elő nekem, mit csináljak!
- Légyszíves, kiscicám, nyugodj meg! - ölelt magához.
Az ölelésére már megnyugodtam, de eléggé furcsán éreztem magam a hír miatt. Hogy mi a baj? Egy kisbaba. Amikor lefeküdtem Michaellel, biztos elhibáztunk valamit. De ha már így alakult, elvetetni úgy sem fogom.
- Ugye, azért nem kell elvetetnünk? - aggodalmaskodtam.
- Nem! Ne is gondolj ilyenekre! Nagyon nem szeretem, amikor az emberek kioltják egy kisgyermek életét ezzel a módszerrel!
Hát, igaza van. Mike mindig is híres volt arról, hogy nagyon szereti a gyermekeket. Én is szeretem őket. Képes vagyok az öcsémmel és a húgommal hetekig azt játszani, amit akarnak. Még ha babázni akarnának, akkor babáznék velük. De ezt csak szemléltetés gyanánt írtam.
- Tudod... Félek, hogy mi lesz, ha anyáék megtudják - aggodalmaskodtam.
- Ne félj, drágám. Kinyiffantani csak nem fognak - nézett rám viccesen.
- Tudod - ásítottam. -, most nagyon álmos vagyok.
És miután ezt kimondtam, elsötétült a világ, és én kedvesem karjai közt aludtam el.
***
Már otthon voltam. A szüleim még nem tudtak semmiről. Vagyis, hát... Arról tudtak, hogy Michael a barátom, de arról nem, hogy terhes vagyok tőle. A gondolatra kellemesen megborzongtam. Terhes vagyok, és Michael Jackson a gyermekem apja! Ez valami csoda. Boldogan feküdtem az ágyamban, a délutáni lustálkodásnak eleget téve. Ekkor megcsörrent a telefonom. Michael volt az. Rögtön fel is vettem, és beleszóltam:
- Halló?
- Halló, itt Michael. Barby, te vagy az?
- Igen, drágám. Hogy vagy?
- Az nem lényeges. Az a lényeges, hogy te hogy vagy.
- Jól, köszi. Éppen most gondoltam rád és rá. Tudd, hogy imádlak, mindennél jobban, és... Na jó, a többit majd akkor, ha találkozunk.
- Éppen ezért hívtalak. Nem jönnél át hozzám? Neverland nincs messze tőletek...
- Várj, megmondom anyáéknak.
(- Anya, átmegyek Michaelhöz! És ott alszom!
- Rendben, kicsim, menjél! Érezd jól magad!)
- Oké, rendben van. Akkor, mikor menjek?
- Most! Ha neked is jó.
- Persze, hogy jó. Akkor nálad találkozunk, szia, puszi, nagyon-nagyon szeretlek!
- Én is téged. Puszi, légy jó, és vigyázz magadra és a kicsire.
Leraktuk a telefont. Rohantam apához, hogy vigyen el Michaelhöz. Nem szívesen állt fel a kényelmes kanapéjáról, ezért morgolódott egy kicsit, de mikor rájött, hogy nem ráz le, végül beadta a derekát. Kocsiba szálltunk, és pár percen belül már ott is voltunk. Michael kint várt minket, és kezet rázott apámmal. Apa vissza ült, és haza hajtott. Mi bementünk, és bent letelepedtünk az ágyra.
- Szóval, mit is akartál nekem mondani? - simogatta a derekamat.
- Azt, hogy nagyon imádlak, mindennél jobban, és nagyon jó érzés, hogy az imádott férfitől várok gyermeket, akit a legjobban fogok szeretni a világon - simultam szorosan testéhez. Éreztem, hogy megremeg, ahogy a nyakát megcsókolom.
- Én is imádlak, és nagyon jó érzés, hogy nekem van a világon a legjobb barátnőm - csókolt végig a nyakamon. A vágyak már megint eluralkodtak volna rajtunk, de inkább felültem, nehogy valami baja legyen emiatt a kicsinek.
- Bocsáss meg, szerelmem, de ezt tudod, hogy nem szabad - néztem rá könyörgően.
Láttam rajta, hogy bosszantja, hogy vágyait nem élhette ki a barátnőjével, de nem akarta mondani, ezért csak intett egyet. Meg akartam csókolni, de elfordult, eltolt magától, és felállt az ágyról. Kivett valamit a zsebéből, elém térdelt, és kinyitotta. Abban a kis dobozkában egy jegygyűrű volt, csupa drága dolog mindenhol.
- Barbara Parker, kérlek, légy a feleségem! Leszel a feleségem? - mondta hivatalos hangnemre váltva.
Egy pillanatig megszólalni sem tudtam az örömtől. Majd később könnyekkel a szememben leguggoltam Michael elé.
- Igen! Minden álmom ez volt! Igen, igen, igen és igeeeeen! - sírtam örömmel.
Hagytam, hogy az ujjamra húzza a gyűrűt, majd a dobozkát lehajítottam az ágyra, és olyan erővel csókoltam őt meg, hogy egy pillanatra mukkanni sem tudott a csodálkozástól. Annál nagyobb volt az öröme, mikor a padlóra került, és rajta ülve csókolgattam őt. Életemben az volt a legszebb percem, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. De egyet biztosan tudok: Imádom Michael Jacksont!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mjjtortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr113073619
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
