Már eltelt egy év is, de még mindig nem váltunk el, és nem is kezdtük meg a gyerekekért a pert. Úgy éreztem, nem tudom megtenni, hogy így elhagyom az imádott férjemet. Soha nem volt még nála jobb ember a közelemben, vétek lenne őt elhagyni. Meg az érzéseivel sem szabad játszani, mert habár tényleg könnyen megbocsát, de a lelkében ezek a mély sebek ott is maradnak örökre. Ez az úgymond „mellékhatása” Michael megbocsátásának. Igen, el akartam tőle válni, de egyszerűen képtelen vagyok megtenni. Nem megy. Egyszerűen nem…
Töprengésemből az ajtó nyílása rángatott ki. Michael állt előttem, kissé leépült állapotban. Szemei vörösek voltak a sok sírástól, a haja kócos volt, mert gondolom, nem volt lélekjelenléte kifésülni (nem azt mondom, hogy egy éve nem fésülte ki, hanem csak ma), és soványsága még kórosabb lett. Ennek ellenére örültem a jelenlétének.
- Tessék. Mit szeretnél? – szóltam hozzá kedvesen.
- Barbara. Beszélnünk kell, jó?
- Rendben. Mondjad, mi a baj.
Feszülten figyeltem minden mozzanatát. Tényleg nagyon reméltem, hogy azt mondja, nem akar elválni tőlem.
- Nem akarok válni. – Lássunk csodát! Mit mondtam?
- Én sem, Michael, én sem! Ez a szünet épp elég volt nekünk, eleget szenvedtünk már, nem éri meg! Szeretlek, és ezért halasztgattam mindig ezt a válási papírosat! A világ összes és legnagyobb szeretete benned lakozik, és annak erejével megtanítottál arra, hogy becsüljem a másikat, és fogadjam el úgy, ahogy van! Szeretlek, érted?! Szeretlek, te bolond, és soha nem akarlak elveszíteni! – kúsztam hozzá közelebb, és meg akartam csókolni, ám ő megállított.
- Várj! Igazad van. Ez a szünet éppen elég volt nekünk, nem akarunk többet szenvedni. Elég volt már ebből, tényleg nem éri meg az egészségünket feláldozni érte! Én is nagyon nagyon szeretlek, és nélküled nekem elveszne a világ! Ha te nem lennél, én még mindig gépiesen turnéznék meg állandóan a stúdióban ücsörögnék! Szeretlek én is téged, nagyon! Imádlak! Én sem akarlak soha de soha elveszíteni téged!
Fogta a derekamat, közelebb húzott magához, és szenvedélyesen megcsókolt. Égtem a vágytól, ezért visszacsókoltam. Mikor ajkaink összeértek, úgy éreztem, hogy nálam boldogabb ember nem létezik a földön. Ajkaink még hosszú percekig nem válltak szét, aztán még is megtörtént.
- Nagyon-nagyon szeretlek – suttogtam a fülébe, majd vele együtt leültem a földre. Átöleltem a mellkasát, és boldogan szorítottam magamhoz. Mennyire hiányzott nekem már! De most végre boldog vagyok, hogy itt lehetek vele.
***
- Michael! Michael, gyere gyorsan! – kiáltottam ki a férjemnek a hálószobából.
Megleltem egy videót, amit már régóta gőzerővel kerestem. Michael ebben annyira édes! Na, nem húzom tovább az idegeidet, itt a videó:
- Igen, drágaságom? – rontott be a szobába, és rögtön leült mellém.
- Erre emlékszel? – néztem rá bociszemekkel.
- Persze! Ez durva volt, mert itt is elsírtam magam – magyarázta.
- De akkor is, nagyon édes voltál – pusziltam meg a száját.
- Te mindig is az voltál – nézett rám szerelmesen.
- Áááá, ne túlozz!
- Nem túlzok! Te nők legjobbika, te Istennő!
Azon kaptam magam, hogy a férjem magához húz, és elkezdi csókolgatni a nyakamat. Kuncogtam, és a kezem hátrafelé nyújtva belekapaszkodtam a nyakába. Megfordultam, és végigsimítottam a mellkasán. Michael meg ezután ledöntött az ágyra. Csókolóztunk, és én elkezdtem gombolni az ingét…
