2002-t írunk. A per holnap kezdődik, és én nem tudom, mivel győzzem meg a bizottságot. Michael tuti, hogy lefizeti a bírót… Nem tudom. Viszont ha a gyógyszerekre terelném a szót, akkor Michael lehet, hogy elbukna… Viszont a láthatóságot is elvesztené, méghozzá miattam. Nem lenne szép dolog megölni…
***
Már reggel hét órakor beértem a bíróságra, pedig a tárgyalás csak fél nyolckor kezdődik. Húsz perc múlva az ügyvédem is megjelent, öt perccel a kezdés előtt Michael ügyvédje is. Michael egy perccel a tárgyalás előtt jelent meg. Kissé kábultnak tűnt, mintha begyógyszerezte volna magát… Nem volt időm mélyebben belemerülni a témába, mert végre bemehettünk a tárgyalóterembe.
Odabent minden esküdt, a bíró és a sajtó már a helyükön ültek. Mi is elfoglaltuk a helyünket a baloldalon, Michaelék a jobboldalon. Amíg leültünk, végig az exférjem figyeltem. Tényleg, mintha nagyon kábult lenne…
Megkezdődött a tárgyalás. Michael mondhatta el először az ő kis szövegét. Tényleg kábult volt, főleg mikor megszólalt. Helyette inkább az ügyvéd mondta el a begyakorolt szövegüket. Jellemző…
Kis idő múlva mi is sorra kerültünk. Felálltam, és elmondtam, amit akartam. Hirtelen eszembe jutott valami, ami miatt akár meg is nyerhetném a pert…
- Bíró úr, kérem! – szólaltam fel.
- Tessék, Parker kisasszony.
- Michael Jackson mindig ilyen szokott lenni, tapasztalatból mondom! Volt, mikor havonta négyszer hívtam hozzá mentőt, nézzék csak meg a 2000-ben történt látogatásait a sürgősségin! Csak ennyit akartam, köszönöm, bíró úr – mondtam el a mondókám.
Mindenki ledöbbent. Michael rám nézett, és szeméből fájdalmat olvastam ki. Én csak bocsánatkérően pillantottam rá, aztán el is fordultam.
Kiküldtek a teremből, amíg döntést nem hoznak. A folyosón Michael megállított.
- Barbara, hogy tehetted ezt velem? – kérdezte akadozva, mintha totál piás lenne, pedig biztos vagyok benne, hogy gyógyszer miatt van ilyen állapotban.
- Michael. Imádom a gyermekeimet, mondtam, hogy mindent megteszek, hogy megszerezzem őket! És egyébként is, nem igazam van? Most is… Nézz magadra! Nem zavar, hogy ezzel magadat teszed tönkre?! Hát gratulálok, te nagy sztárnak mondott kis ember! – mondtam megvetően, hiszen tudtam, hogy másnapra mindent elfelejt, majd elhúztam a csíkot mellette. Vagyis csak húztam volna, mert megfogta a karomat…
- És téged miért zavar, ha én gyógyszerezek? – kérdezte értetlenség és méreg keverékével a hangjában.
- Azért, mert a gyerekeim apa nélkül fognak felnőni! Ez téged cseppet sem izgat, „nagy ész”?! – mondtam neki még mindig megvetően - …És engedj már el, mert felpofozlak! – dühöngtem.
Elengedett, én meg elviharzottam…
***
Michael szemszögéből:
Fájt a fejem, és úgy éreztem magam, mint aki ivott. Megint a gyógyszerek… Felültem az ágyamban, és az éjjeli szekrényen megpillantottam egy hivatalos papírt. Felvettem, és olvasni kezdtem… Majd mikor a végére értem, zokogni kezdtem.
A levélben ez állt:
„Tisztelt Michael Jackson úr!
Sajnálattal közlöm Önnel, hogy a gyermekei felügyeleti jogáért való pert elvesztette, ezáltal a volt feleségénél maradnak a gyermekek. Fellebbezés lehetséges.
Tisztelettel:
Thomas Johnson, bíró”
Nem akartam élni, elegem volt az egész életből… Az biztos, hogy fellebbezni fogok. Fel is hívtam az ügyvédem, aki azt mondta, hogy legközelebb egy-két év múlva tegyem meg. Elszomorodtam, hiszen akkor csak hetente kétszer láthatom a fiaimat és a lányomat.
***
2005 van, és ma kezdődik a tárgyalás, mert elfogadták a fellebbezésünket. Már bent ültünk a teremben, a bizottságra várva. Pár perccel később el is kezdtük, és oda ültünk, ahová a múltkor is. Barbara és a z ügyvédje baloldalra, én és az ügyvédem pedig jobboldalra. A mai tárgyalásban az volt a különleges, hogy a gyermekeink is bejöttek elmondani, hogy kivel szeretnének élni. Reméltem, hogy velem szeretnének majd. A lányom már tizenhat, a fiaim meg tizenhárom évesek. Megkezdődött a tárgyalás, elmondtuk, amit akartunk, majd jöttek a gyermekek kívánságai. Elsőként Daisy szólt.
- Tisztelt bíró úr, én az apámmal szeretnék élni, és el is mondom, miért. Nagyon hiányzik, van egy nagy birtoka, ahová mindig kivitt minket, és ott legalább nem kellesz mindig eltűrnöm az örökös szeretethiányt anyám minden napos munkája miatt!
A bíróság ledöbbent, nekem meg megrándult a szám széle. Következőnek Adam volt a soros, mert idősebb volt néhány perccel Michaelnél.
- Tisztelt bíró úr, én is apámmal szeretnék élni, a nővérem által felsorolt okokból.
Michael volt soron.
- Tisztelt bíró úr, én is az apámmal szeretnék lakni, ahogy azt már a nővérem is elmondta.
Mindenki ledöbbent, csak én mosolyogtam. Barbara szemében könnyeket láttam, de nem érdekelt. Tudtam, hogy annak idején ő is ezt tette velem, hát én is ezt teszem vele.
A tárgyalás végén a bíró természetesen nekem ítélte a gyermekeimet. Megnyertem a pert! Boldogan vittem haza a tizenhat éves lányomat és két tizenhárom éves öccsét.
