Elérkezett a nagy nap.Ma van a szülinapom!Ma végre 15 éves vagyok!Örömittasan felkelek az ágyamból,körülnézek,hátha valamivel megint megviccel William,mint szokott minden éven a szülinapomon.Na ezúttal sem volt máshogy:Alighogy megpillantottam a sarokban a ragyogó nap fényében,már öntötte is a vizet a vödörrel rám.Jellemző...minden éven elsüti,de mindig elfelejtem...Hát,én már csak ilyen vagyok!A hideg víz sokkoló hatással volt rám,és odaszóltam bácsikámnak:
-William bácsi!Hogy képzelted ezt?!Habár,már megszoktam,de...Még így is rossz!-morgolódtam.
-Hihihi!-nevetett ki fennhangon.
-Na várj csak...!-mondtam humorosan,azzal kiűztem a szobámból,és kulcsra csuktam be az ajtót.
-Engedj bee!!-Hallottam megjátszottan sírós hangját.
-Nemengedleeek!!Át kell öltöznöm!Hahaha!-mondtam nevetve neki.
Felöltöztem,és lementem a nappaliba.ott volt Maria néni és William bácsi is.Nénikém már sürgött-forgott a konyhában.
-Kicsi szívecském,drága kislányom,mit kérsz reggelire?-kérdezte kedves hangon.
-A kedvencemet,nénikém!Szalonnás tojást!-mondtam neki,és az étel kimondása közben összefutott a nyál a számban.
-Máris csinálom,kicsikém!Az ajándékod egyébként ott van az asztalon,gyere,bontsd ki!-szólt izgatottan az én jóságos nénikém.
Odamentem.Féltem,hogy mit fogok kapni,hogy azt az egy bögrét nem-e vitték már el...Remegő kézzel nyúltam az ajándékért...
-EZAAZ!!!Köszönöm,bácsikám,köszönöm,nénikém!Szeretlek titeket nagyon,mint mindig!-mondtam diadalittas örömmel.
-Na de most menj szépen játszani,kicsikém!-unszolt bácsikám.
Az ünneplés utáni pár órában kint játszottam az én aranyos kis huncut kutyuskámmal,az ellenállhatatlanul szép cicámmal,és játszottam a gépen,játszottam bácsikámmal és nénikémmel is vízibomba-háborút...Mit gondoltok,ki lett csupa víz?Én meg a nénikém...
A következő napon a nap lágy sugarai ébresztettek.Felkeltem,szokás szerint lementem reggelizni,fogat mostam,és játszottam.Bácsikám kapott egy telefonhívást,de én ezt is csak utólag tudtam meg,mikor...Ezt majd a későbbiekben részletezem!
Na,szóval,bácsikám telefonhívást kapott,amíg én kint játszottam,nénikém meg bent a hálóban TV-zett.William bácsit személyesen Michael Jackson kereste!Bácsikám elmondása szerint ezt beszélték:
-Halló!Michael Jackson vagyok,és William Jasont keresem.-Bácsikám szerint Michael félénk volt,azt hittem,olyan kemény ember,mint a videóiban.
-Mi-mi-michael Ja-jacksooon?É-én vagyok William Jason,hallgatom.-William bácsi nagyon csodálkozott,ledöbbent,hogy ki kereste.
-Szeretnék magának felajánlani egy állást.Lenne a személyes sofőröm?-kérdezte zavartan Michael.
-Mi?!Hogy a személyes sofőre?Természetesen,Mr.Jackson!-mondta megkönnyebbülve bácsikám.
-Kérem,tegezzen,és szólítson Michaelnek!-mondta kedvesen Michael.
-Köszönöm,Michael!Kérem,te is tegezz!Akkor hova menjek aláírni a papírokat?-kérdezte bácsikám.
-Köszönöm,William!Gyere Neverlandbe,nem sok idő ideérni,körülbelüül...egy negyed óra,vagy még annyi sem!-gondolkodott el Michael.
-Oké,ezt megbeszéltük!Egy pillanat,és ott vagyok,Mike!Szia!-köszönt el bácsikám.
-Szia!Siess légyszíves!-köszönt Michael is.
Bácsikám döbbenten nézett maga elé a saját elmondása szerint.Aztán bejött,és közölte velünk:
-Kicsikéim,el kell mennem egy...nos...öö,munkaajánlat papírjának aláírására.Annyit mondok,hogy egy híres,tisztességes és a legnagyobb ember személyes sofőrje leszek!
-Nahát,bácsikáám!-hüledeztem.
Akkor mindjárt jövök!Várjatok itt!Beszámolok mindenről!-mondta William bácsi.
Tudta,hogy én imádom Michael Jacksont,és meglepetésnek szánta,hogy kinek lesz a sofőrje...
