A nyári nap hétágra sütött.vakítóan ragyogó volt a fénye,napszemüveggel is alig láttam valamit.Ha kimentél,olyan meleg volt,hogy egyből megsülsz,mint egy sültcsirke...
Na szóval,felébredtem a nap vakító fényére.Lementem szokás szerint reggelizni.Az asztalnál ott volt bácsikám és nénikém is.Nénikém azonnal felpattant,és elkezdett sürgőlködni a konyhában.
-Na,mit kérsz,picinyem?-kérdezte tőlem várakozva.
-A szokásosat...-mondtam unottan.
-No mi a baj,bökd már ki,törpe!-incselkedett velem William.
Egyébként azért nevez törpének,mert idősebb nálam,és tudja,hogy ez megnevettet.Most is így volt:elkezdtem nevetni.
-Hihi...Ez a "törpe" mindig jó kedvre derít!Egyébként semmi bajom nem volt,csak fáradt voltam.-mondtam mosolyogva William bácsinak.
-Naa,ne hazuudj,törpe!-nevetett rajtam bácsikám.
-Nem hazudok!-nevettem vele együtt.
Hirtelen Williamnek csörgött a telefonja.
-Egy perc és jövök!-szólt bácsikám.
Mikor odaért,ahova akart,felvette a telefont.
-Halló,Michael!Hogy vagy?Mondd,mit szeretnél?-szólt bele a készülékbe William bácsi.
-Halló,William!Köszönöm,jól vagyok,és te?-faggatta Mike a bácsikámat.
-Oh,köszönöm,remekül,Mike!Éppen most nevetgéltünk Lizzel egy kicsit!-nevetett az én kedves bácsikám.
-Apropó,Elizabeth...Szeretnélek megkérni rá,hogy add át neki az üzenetemet!-mondta izgatottan Michael.
-Oké,szavamat adom.Na mi az üzeneted?-faggatózott William.
-Szeretném meghívni Lizt egész nyárra hozzám,Neverlandre,hogy jobban megismerjem!Mert van egy titkom róla...-mondta zavartan Michael.
-Persze,átadom!És megkérdezhetem,mi az a titok?-kérdezte idegesen a bácsikám.
-Hát...Csak akkor,ha SOHA SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT nem mondod el Liznek!Bízom benned.-mondta idegesen Mike.
-Neem,dehogy mondom el!Mi okom lenne rá?-kérdezte a bácsikám.
-Hát...Én vagyok Liz biológiai édesapja.-mondta megszeppenve Mike.
-Komolyaaan?-döbbent meg William.
-Igen.Évekkel ezelőtt volt egy feleségem...Tőle született Liz.Ő magával vitte valahova rögtön a születése után,én évekig kerestem,de sehol sem találtam...Míg végül meg nem találtam a nevét nálatok.Elizabeth Jackson.Az én nevem hasonmása.Ez furcsa volt nekem,ezért elhatároztam,hogy kiderítem,mi folyik itt...Voltam DNS-vizsgálaton,és összevetíttettem az én DNS-emmel Elizabeth DNS-ét.A kettő megegyezett.Egyébként hogy került hozzátok a kislányom?-hadarta Mike.
-Hát...Azt hiszem,a testvérem azt mesélte nekem,mielőtt meghalt,hogy az Árvaházban látták meg Elizabethet,1 éves korában.Szegényke olyan pici,aranyos és ártatlan volt,hogy megtetszett nekik,és elvitték onnan.Azóta ők nevelték 4 éves koráig,de egyszer,mikor Lizt vitték valahova,mikor 4 éves volt,történt az örökbefogadó szüleivel egy baleset,amibe bele is haltak,egyedül csak a kicsi lányka élte túl.Azóta mi neveljük,szeretjük,gondozzuk,vigyázunk rá.-mondta William bácsi az igazat.
-Ez igazán szomorú történet.Na,de most menj légyszives,és kérdezd meg Lizt!Majd hívj,ha mondott valamit!Szia!-azzal letette a telefont Michael.
Bácsikám kavargó gondolatokkal leült a folyosón egy székre."Elizabeth,az én kis unokahúgom a híres Michael Jackson lánya...A lánya...Egy idegen nőtől...Ami azt jelenti,hogy nem is állunk rokonságban...Nem baj!Nekem akkor is örökké a kis unokahúgicám lesz!" Bement a nappaliba,ahol már én és a nénikém vártuk.
-Na,mi újság,bácsikám?-kérdeztem Williamet.
-Jó hírekkel szolgálhatok neked,kicsi szívem!A legnagyobb álmod válik valóra,csak IGEN-t kell mondanod!-mondta izgatottan bácsikám.
Sohasem láttam még ennyire izgatottnak bácsikámat...a szám és a szemem kerekre tágult.Mikor megszólaltam,valósággal remegett a hangom:
-Találkozhatok az én Michael Jacksonommal?
-Igen!Most hívott,hogy nem-e akarsz menni egész nyárra hozzá Neverlandre!Akarsz menni?-bácsikám már nem bírta tovább:le-fel ugrándozott örömében.
Nem bírtam válaszolni,elakadt bennem a levegő.Bólintottam.
-De azért levegőt vegyél!-nevetett ki bácsikám.
A következő pillanatban úgy kapkodtam a levegőt,mint aki 6 km-t futott megállás nélkül.
-Akkor megyek,visszahívom Michaelt,hogy igent mondtál!-mondta izgatottan William bácsi.
Mikor bácsikám kiment,örömkönnyek gördültek le a szememből.Nénikém rögtön meg is kérdezte:
-Kicsikém,te sírsz?-aggódott.
-Nem,nénikém,csak örülök annak,hogy végre valóra válhatott az álmom!-mondtam,és most már zokogtam örömömben.
Hamarosan bácsikám hozott egy kocsit.Mégpedig limuzint...
-Bácsikám,limuzinnal megyünk?-csodálkoztam.-Azért ez nekem még túl nagy kényelem!
-Jobb,ha hozzászoksz,ha Michael Jackson személyes sofőrje vagyok!-nevetett bácsikám elképedt arcom láttán.-És nézd csak,ki jött még!-titokzatoskodott bácsikám.
Kinyitotta a limuzin ajtaját,és én bekukkantottam...
-Nem igaz!!Mic...-ordibáltam.
-Ne ordíts már légyszíves,mert ha meghallják a nevét,és jönnek zaklatni szegényt!-tapasztotta kezét a számra a bácsikám.
Megfogtam a kezét,hog elengedhet.Elengedett.
-Jaj bocsánat,elfelejtettem...-még mindig a döbbenet hatása alatt voltam.
Michael viszont kiszállt a kocsiból.Arca,mint egy angyalé,tökéletes,haja,mint a selyem,puha és bársonyos,színe ébenfekete,ruhája az,amit a Bad-ben viselt...Egyszóval tökéletesen gyönyörű!
-Michael...Michael!!!-szóltam normál hangon.
-Igen,kicsilány?-mondta mosolyogva.
Olyan édes volt a mosolya...Fel tudtam volna falni!
-Szer...-a számra tapasztottam a kezem,és elvörösödtem.
-...etsz?-mondta nevetve Michael.
-I-igen.-mondtam nyugodtabban.
-Na jó,indulás!Siessünk,ha még ma játszani is akartok,mert Neverland akkora naaaaagy...-álmodozott a bácsikám.
-Jó,csak még bemegyek elköszönni Maria nénitől!
-Mi még úgy is minden nap fogunk találkozni!Szóval majd tőlem ne köszönj el!Na,indulás!Üljetek be!-mondta bácsikám,azzal beszaladtam a nénikémhez elköszönni.
-Szia,nénikém,a szerencse legyen veled!-köszöntem el drága jó nénikémtől.
-Szia,picikém,ősszel újra látlak!A szerencse kísérje utadat!-mondta elérzékenyülten Maria nénikém.
És már rohantam is ki a kocsihoz.De ekkor...
-Oo!Jobb lesz sietnünk!-kiáltotta Michael,mert egy csapat rajongó közeledett felénk.-FUSSATOK!!!-ordította.
Sikerült beülnünk a kocsiba,és hajtottunk is Neverland felé...
