Mikor megérkeztünk Neverland-re,a tágra nyílt a szemem.
-Aztaa Mike,te itt laaksz?-csodálkoztam.
-Igen-mondta nevetve Michael megdöbbent arcom láttán.
-William bácsi!A mi házunk ebben a házban még klotyóként is elférne!-mondtam még mindig megdöbbenve.
Ezen William bácsi és Michael akkorát nevettek,hogy nekem is mosoly húzódott a számra.
-Na de menjünk is be!Kíváncsi vagyok,hogy tetszik a házam,Liz-mondta titokzatoskodva és vidáman Mike.
De ekkor megcsörrent a bácsikám telefonja.William felvette.
-Igen drágám,mi a baj?-szólt bele.
-Szia drágám!Gyere gyorsan haza,nem találom a csavarhúzókat!Szétjött a...Áh,mindegy,gyere haza légyszives,meg kellene csinálni!-magyarázott nénikém.
-Megyek,egy pillanat!Szia!-azzal lerakta.
Most pedig hozzánk szólt.
-Jaj,bocsánat,el kell mennem,Maria valamit szétszedett...Majd jövök,helló,Mike,helló,Liz!-adtam gyorsan neki puszit és megöleltem.Ő is viszonozta.
Engem már gyötört a kíváncsiság,hát örömömben ugrándozni kezdtem.Mikor beértünk a házba,minden csupa ragyogás,fény.Pompás látvány volt,megőrültem volna ilyen házért!
Beértünk az előtérbe.Az olyan nagy volt,elakadt a lélegzetem.Mike látta rajtam a csodálkozást.
-Ez itt az előtér!-mondta cseppnyi büszkeséggel a hangjában.-De azért levegőt is vegyél!-mondta aggódva,mikor fejem már vörösödni kezdett.
A következő pillanatban már levegőt vettem,és elkezdtem köhögni.Michael nagyon aggódott,nincs-e bajom.
-Jól vagy?-kérdezte,és elkezdte ütögetni a hátam,hogy kapjak levegőt.
-Igen,köszönöm,Mike-mondtam kicsit fulladozva.-Mehetünk tovább szerintem.
Beértünk a nappaliba.Háát,az olyan nagy volt,úristen,elfért volna benne négyszer is a mi lakásunk!
-Ez itt a nappali!Itt szoktam néha megnézni a régi felvételeket,hátha valamit fel tudok használni az új klipjeimhez!-mondta egy kalauz módjára Mike.
Elnevettem rajta magam,olyan jól játszotta a kalauzt.Ő is velem nevetett.
-Miért nem álltál színésznek?Vagy humoristának?-mondtam a nevetéstől a hasamat fogva kedvencemnek.
Miután kinevetgéltük magunkat,mentünk megnézni a fürdőszobát.Az olyan nagy volt,mint a strandokon szoktak lenni a medencék,sőt,nagyobb volt!A falak helyén üvegszerűségek voltak,és abban mindenkiről,akit szeret,egy-egy kép.Magáról is volt egy képe,amin éppen mosolyogva köszönte meg az eladott lemezek utáni jótékonyságra fordított pénzt.
-Ez itt a fürdőszoba!A falakon a szeretteim képe,és én azért vagyok ott,mert számomra ez a pillanat nagyon is szép volt.Máig is hálás vagyok,hogy eljuttatták az alapítványhoz a pénzemet!-mondta meghatódva.
-Nahát,Mike...Te annyira jó ember vagy!Nálad jobb embert nem is láttam!És még nem is vagy beképzelt sem...Olyan jó,hogy itt lehetek,és veled!-mondtam neki örömmel és tiszta szívemből.
-Köszönöm,Liz,a kedves szavakat...Én is meg akartalak már régen ismerni,a nagybátyjád sokat mesélt rólad.-ismertette a rólam szóló infókat Mike.-Na,de menjünk is tovább!Még sok minden van!-sóhajtott fel.
-Nem kell körbevezetned,ha nem akarsz...-kezdtem,de ő leintett.Aztán mentünk is tovább.
-Itt,ez a két ajtó két játékterem,ez a szobám ajtaja,ez pedig...-sorolta izgatottan.-A te szobád ajtaja!Menj csak be!
Mikor bementünk,egyből szúrta a szemem a nagy ragyogás.Mindenhol szép díszek,fehér paplan,elfüggönyözött ágy.
-Nahát,Mike!És én itt fogok lenni egész nyáron?Köszönöm!-ugrottam a nyakába Mike-nak.
-Áhh,ez csak természetes!-ölelt meg nevetve Michael.-Most menjünk ki!Ott olyan jó dolgok vannak!-mondta izgatottan.
Kimentünk,hatalmas füves terület fogadott erdővel,mindennel együtt.De mi most nem arra mentünk,mi most a neverlandi ház mögé mentünk.Ott egy hatalmas vidámpark fogadott!
-Ez itt az én büszkeségem!Ide szoktam kijönni fagyizni,játszani vagy akár csak sétálgatni!-mondta büszkén Michael.-Gyere,üljünk fel oda!Az a hánytatótál!-mutatott egy forgó valamire,amit alig bírtam követni,annyira elszédültem tőle.
-Na arra nem,Mike!Szó sem lehet róla,és punktum!-mondtam neki mindent eldöntő hangon.
-Légyszíves!Mert ha nem...-Azzal egy villámgyors mozdulattal megragadott a hasamnál,és felvett a hátára,úgy vitt oda,és ültetett le.Én ki akartam szállni,de már nem tudtam,lecsukódott a védővasszerűség.Elindult az a félelmetes hánytatótál...
Az egészet végigsikoltoztam.Michael csak nevetett...Dehát mint tudjuk,ő a rekorder...
-Michael!!!-ordítottam.-Mennyivel vagy te itt rekorder?
-37 perccel!!!-ordította vissza nevetve.
-Jaj úristen,te ŐRÜLT!-ordítottam alaposan kihangsúlyozva az utolsó szót.
-Hehehe-hallottam önfeledt nevetését.
"Mindjárt vége...mindjárt vége...Ne most hányd el magad!"gondoltam magamban.Mikor már vége volt,kiszédültem az ülésből.
-Mike...Hova...Lehet...Hányni?-kérdeztem öklendezve.
-Zacskót kellett volna hozni...Hihihi-viccelődött.
Ideadtak nekem egy zacskót,és én belehánytam.De még mindig szédültem.Kidobtam a zacskót,és úgy-ahogy megkapaszkodtam egy vasrúdban.Michael is szédült még mindig.
-Megállj Mike,ha már nem szédülök,meg foglak ölni!!!-mondtam nevetve.
Michael nagyot nevetett,és elfutott előlem,még egy nagyon picikét,épp hogy csak egy kicsit imbolyogva.
-Gyere csak vissza,Michael Jackson!-és futottam utána.Ő csak nevetett rajtam,és futott előlem...
